Tanúságtételek Nyomtat
2007 november 30., péntek 13:13

Tanúságtételek, gondolatok az egyházközségből

Elgondolkodtató a kérdés, vajon hogyan is tud az ember megmaradni Jézusban az egyszerű hétköznapok során.

Így ír erről két kismama:

Nekem most jól sikerült a lelki felkészülés a Karácsonyra, meglepő módon csak egyszerűen úgy, hogy minden nap azt ismételtem magamban, hogy Jézussal akarok lenni. Annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam kiötölni semmiféle módszert, bár István atya ezt adta feladatnak: Jézushoz közelebb kerülni a saját ötleteimet felhasználva. Nekem semmi extra dolog nem jutott eszembe, csak naponta ismételtem magamban, esőben, szélben, hóban, tehát mindenféle megpróbáltatásban, hogy Jézussal akarok lenni. Karácsonykor semmiféle szokásos feszültség, félelem, idegeskedés nem volt, csak meghatottság. Egyébként számomra sokat jelent a napi Evangélium olvasás (neten kapom), és az, ha félelmeimet, aggodalmaimat, mint lelki szenvedést, felajánlom Jézusnak. Mindent Neki kell adnunk, hiszen félelmeinkben a saját elképzeléseinkhez való ragaszkodás jelenik meg.

Számomra mindig nagy erőt adnak Jézus vigasztaló szavai: "Veletek vagyok minden nap." Rá kellett jönnöm, hogy ez azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében a nap minden percét velem (is) szeretné eltölteni Jézus, és tényleg nem csak az ima idejére akar benézni hozzánk.
"Ő az örök érkező." - olvashatjuk Barsi Balázs soraiban. Ő érkezik hozzánk mindenben, és főleg mindenkiben. Ezt is megpróbálom minél gyakrabban felidézni magamban, és valóban sokat jelent. 

Egy tanúságtétel Szilveszter éjjelről...

Nem a poharak csengése volt az első hang Szilveszter éjjelén, hanem a harangok bongása Jézus Krisztus valóságos jelenlétében. Akik a plébánián ünnepeltük 2007. beköszöntét -kicsi mécsesekkel a kezünkben- körülálltunk a szabadtéri oltárt, majd az Oltáriszentség megjelenésekor leborultunk hálát adni az elmúlt évért, s könyörögni az elkövetkezőért. Jézus ottléte a reményt adta nekünk, hogy ne búslakodjunk bele a társadalmi – gazdasági nehézségeinkbe, hogy ne vegyen erőt rajtunk az elkeseredés, hogy hogyan tudjuk átvészelni a 2007. évet. Számunkra, akik VELE mentünk át az Új Évbe, - KRISZTUS A REMÉNY! Ne hagyjuk kialudni mécseseinket, hanem világítsunk, hogy mindenki Hozzá találjon.

-P.R.-

Levél egy szülőtől

Kedves István atya!

Szeretném elmesélni neked, milyen nagy élményt szereztél a legkisebb gyerekünknek, Barninak a máriabesnyői misén.
Múlt vasárnap megkérdezte, megint a vicces paphoz megyünk? Nem szeret misére járni, általában unatkozik. Rendszerint az esti misére megyünk, az gitáros, így jobban szeretik, Barni viszont szinte mindig elalszik. Sikerült annyira személyessé tenned a misét számára, hogy a végén örömmel felkiáltott: Anya, életem első miséjén nem aludtam el! Persze már volt erre példa, de annyira nem volt jelen, hogy azt sem tudta, miről van szó. Már mise közben felcsillant a szeme, mikor mondtad, nem szerettél misére járni gyermekként: Anya! Ő is olyan fajta volt, mint én! Végig figyelt, megkérdezte, hogyan kell felemelni a szívünket az Úrhoz, hazafelé pedig a gyónásról kérdezett. Ennyi élményt és örömöt még nem tapasztalt egyetlen misén sem.
Nagyon köszönöm.

Szeretettel: Éva