Lelki táplálék

 

Idézet

" Szeress és tégy, amit akarsz! "

Szent Ágoston

Képek a kegyhelyről

Főoldal Turizmus XVI. Benedek pápa üzenete

BOLDOGASSZONY ÉVE MÁRIABESNYŐN 2018-2019

   

XVI. Benedek pápa üzenete Nyomtat Email
2007 december 04., kedd 14:14

XVI. Benedek

XVI. Benedek pápa üzenete, amelyet a 2005. szeptember 27-én esedékes Idegenforgalmi Világnapra írt


A Szentatya, az Angelo Sodano bíboros államtitkár aláírásával ellátott üzenetet Stephen Fumio Hamao bíboroshoz, az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának elnökéhez címezte. Az Idegenforgalmi Világnap jó alkalom arra, hogy a Pápa emlékeztessen az egyház lelkipásztori gondoskodására mindazok irányában, akiket valamilyen formában közvetlenül érint a turizmus - olvashatjuk az üzenetben, amely utal az Idegenforgalmi Világszervezet által választott idei témára: "Utazás és közlekedés: Jules Verne (Verne Gyula) képzeletbeli világából a XXI. Század valóságába".

Jules Verne, nagy utazó és élénk képzelettel megáldott francia író, regényeiben jól összekapcsolta a fantáziát és kora tudományos ismereteit. Valós vagy képzeletbeli utazásai kihívást jelentettek az emberi felelősség számára. A XIX. Század végén Verne áthágta az akkor uralkodó kultúra határait és azt a látásmódot, amely a világot Nyugat-Európával azonosította.

Ma is akadályokat kell leküzdenünk, ha azt akarjuk, hogy a turizmus, utazás és közlekedés mindenki számára elérhető legyen. Az utazás új módjai, az egyre modernebb és gyorsabb közlekedési eszközök gondviselésszerű alkalmat jelentenek arra, hogy mindenki osztozzon a föld és a kultúra javaiban. Egy évszázaddal Jules Verne halála után, számos fantasztikus elképzelése ma már konkrét formát öltött. Egyre inkább megvalósul a határok nélküli idegenforgalom, amely hozzájárulhatna az emberiség jobb jövőjéhez - írja üzenetében a Szentatya. Hangsúlyozza, hogy a turizmushoz azonban etikai igények is kapcsolódnak. Fontos, hogy mindazok, akik ezen a téren felelősséggel rendelkeznek - politikusok és törvényhozók, kormánytagok és pénzügyi szakemberek, elkötelezzék magukat a népek közötti békés kapcsolatok érdekében. Mindazok, akik a turizmusban dolgoznak, olyan struktúrák megteremtésén fáradozzanak, amelyek lehetővé teszik az egészséges, és gazdaságilag fenntartható idegenforgalmat. Mindig szem előtt kell tartani, hogy a turizmus elsődleges célja a személy tiszteletben tartása, a közjó keresése. A turisták tartsák tiszteletben az általuk felkeresett országok lakóit, személyi, kulturális és vallási különbözőségeiket, nyíljanak meg a párbeszédnek és magatartásukkal váljanak a tisztelet, a szolidaritás és a béke eszközeivé. Különösen jelentős a keresztény közösségek szerepe: érezzék kötelességüknek, hogy lehetővé tegyék a turisták számára a megtestesült Krisztus gazdagságának felfedezését, nemcsak az egyházművészeti alkotások révén, hanem az élő egyház mindennapjai által. Az utazások, a kereszténység kezdetétől fogva, elősegítették az evangéliumi jó hír terjesztését a világ minden részén - írja üzenetében XVI. Benedek pápa, majd, mielőtt áldásával zárná sorait, annak a kívánságának ad hangot, hogy az elkövetkező Idegenforgalmi Világnap meghozza a remélt gyümölcsöket.


A Szentatya üzenete a Turizmus 22. Világnapjára


2001. szeptember 27.
Mozdítsuk elő a turizmus etikáját



1. A Turizmus 22. Világnapja alkalmából, amelynek a témája: Turizmus: A civilizációk közötti béke és párbeszéd eszköze, szívből köszöntöm mindazokat, akik bármilyen munkát végeznek ezen a fontos területen. A turizmus egyre fontosabb szerepet játszik az egyének és a nemzetek életében. A modern közlekedési eszközök megkönnyítik azoknak a millióknak a mozgását, akik pihenést keresnek, vagy kapcsolatba szeretnének lépni a természettel, más népekkel és kultúrákkal, és mélyebben meg szeretnék ismerni őket. Válaszul ezekre az igényekre a turistaipar új utak és élmények minden eddiginél nagyobb választékát kínálja. Joggal állíthatjuk, hogy gyakorlatilag eltěntek azok a korlátok, amelyek népeket választottak és idegenítettek el egymástól.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete a 2001-es évet a civilizációk közötti párbeszéd nemzetközi évének nyilvánította. Ezzel összhangban a Turisztikai Világszervezet az idei világnapon arra hív mindenkit, hogy gondolkodjon el azon, miként járulhat hozzá a turizmus a civilizációk közötti párbeszédhez. Ez a Béke Világnapjára kiadott üzenetemnek is az volt az egyik témája, hogy a kultúrák közötti párbeszéd az a kötelezően járandó út, amelyen egy kiengesztelt világot építhetünk, amely nyugodtan nézhet saját jövője elé (3.).

2. A turizmus által fölfedezhetjük, hogy a világ növekvő mértékben globalizálódik és különböző részei egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek egymással. A turizmus, különösen is a kulturális turizmus fejlődése javára válik mind a látogatóknak, mind pedig a vendéglátó országoknak. Legtöbben egyetértenek abban, hogy a jelentősebb měvészeti alkotások mély betekintést nyújtanak az őket létrehozó civilizációkba, ezért növekvő igény van e tárgyak hatékonyabb megóvására, különösen is a nemzetközi közösség részéről. Néhány országban viszont a tömegturizmus egyfajta szubkultúrát hozott létre, amely méltatlan mind a turisták, mind a vendéglátó ország számára. Fennáll az a törekvés, hogy üzleti célra használják ki a primitív civilizációk ,maradványait és a néhány hagyományőrző társadalomban még gyakorolt beavatási rítusokat. A vendéglátó országok számára a turizmus gyakran arra kínál kedvező lehetőséget, hogy úgynevezett egzotikus termékeket értékesítsenek. Emiatt az új szenzációkra éhes vendégek számára olyan, minden kényelemmel felszerelt, felületes exotikumot kínáló nyaralóközpontok keletkeztek, amelyek nem teszik lehetővé az igazi kapcsolatot a vendéglátó ország kultúrájával. Sajnálatos módon ez a féktelen kíváncsiság gyakran megalázó visszaélésekhez vezet, mint például a gyermekek és nők gátlástalan kizsákmányolása a szexiparban, ami těrhetetlen botrány. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a turizmus sohase váljék a kizsákmányolás modern formájává, hanem legyen a különböző civilizációk gyümölcsöző párbeszéde, hasznos tapasztalatcsere.
Globalizált világunkban a turizmus fontos része a nemzetközivé válás folyamatának, melynek eredményeként gyökeres és visszafordíthatatlan változások következnek be a vendéglátó országok kultúrájában. A fogyasztói szemlélet hatására a kultúra, a vallási szertartások és a nemzetiségi ünnepek fogyasztási cikké válhatnak, így egyre inkább kiüresednek, hogy a mind nagyobb számú turista igényeit kielégíthessék. Ezen igények kielégítése céljából a vendéglátó közösségekben olyan újjáélesztett népiesség alakul ki, amely összeegyeztethetetlen azzal a nemzetiségek közötti valódi párbeszéddel, amelyben mindenki tiszteletben tartja a másik eredetiségét és önazonosságát.

3. Kétségtelen, hogy a helyesen értelmezett turizmus lehetőséget nyújt a népek és kultúrák közötti párbeszédre, és értékes módon szolgálja a békét. A Turizmusban ugyanis, sajátos természetének megfelelően vannak olyan mozzanatok, amelyek előkészítik ezt a párbeszédet. A turizmus például lehetővé teszi, hogy kilépjünk mindennapi életünkből, munkánkból és kötelességeink szükségszerě teljesítéséből. Ennél fogva az ember képes más szemmel tekinteni a saját és mások létére: a rá nehezedő mindennapi gondoktól szabadon lehetőséget kap arra, hogy újra felfedezze saját kontemplatív dimenzióját és felfedezze Isten nyomait a természetben és különösen is a másik emberben (Angelus, 1996. július 21.).
A turizmus az embert más életformákkal, más vallásokkal, az övétől eltérő világ- és történelemszemlélettel hozza kapcsolatba. Ez a tapasztalat hozzásegíti ahhoz, hogy felfedezze saját magát és másokat, mint egyént és közösséget, mint az emberiség történelmének részét, mint az egyszerre ismerős és ismeretlen világegyetem örökösét és felelősét. Ennek eredményeképpen új szemmel néz másokra, és elkerülheti a magába-zárkózás kockázatát.
Utazásai során a turista távoli helyeket, tájakat fedez fel, és a természetfelfogás illetve a természet megtapasztalásának új útjait ismeri meg. A megszokott otthon és város, az ismerős tájak és hangok mellett a turista új benyomásokat szerez, új szavakat tanul meg és rácsodálkozik a világ sokszíněségére, amit senki sem képes teljesen kiismerni. Eközben biztosan jobban értékeli az őt körülvevő világot, és érzi, hogy azt óvni kell.
A teremtés csodáinak láttán az utasok megérzik szívükben a Teremtő jelenlétét, és mélységes hálával sóhajtanak fel: Mily gyönyörě minden měve, pedig csak szikrányi az, amit látni lehet! (Sir 42,23).
A népek ahelyett, hogy bezárkóznának saját kultúrájukba, ma még fokozottabb mértékben arra kapnak meghívást, hogy nyíljanak meg más kultúrák felé, és más gondolkodás- és életformák fényében tekintsenek magukra. A turizmus kiváló lehetőség arra, hogy létrejöjjön ez a civilizációk közötti párbeszéd, mert az utazó elé tárja azt a sajátos gazdagságot, amely az egyik civilizációt megkülönbözteti a másiktól; mert arra készteti az utazót, hogy emlékezzen a történelemre, valamint a történelem során kialakult társadalmi, vallási és szellemi hagyományokra; és mert elősegíti, hogy a népek mind többet osszanak meg egymással a saját gazdagságukból.

4. Ezért a turizmus ez évi világnapján arra hívok minden hívőt, hogy gondolkodjon el a turizmus pozitív és negatív hatásain, hogy hatékonyan tudjanak tanúságot tenni hitükről az emberi tapasztalás ezen igen fontos területén.
Senki ne engedjen annak a kísértésnek, hogy a szabadidő az értékektől való szabadság idejévé váljon (v. ö. Angelus 1993. július 4.). Ellenkezőleg: az idők szava az, hogy mozdítsuk elő a turizmus etikáját. Ebben az összefüggésben felhívom a figyelmet a Turizmus Nemzetközi Etikai Kódexére, ami számos nemzet és turisztikai egyesület, valamint a Turisztikai Világszervezet (WTO) átfogó megfontolásainak gyümölcse. E dokumentum fontos előrelépést jelent abban a tekintetben, hogy a turizmusra ne csupán úgy tekintsünk, mint gazdasági tevékenységre, hanem olyan eszközre, amely kiemelkedő módon segíti elő az egyének és a nemzetek fejlődését. A dokumentumnak köszönhetően az emberiség kulturális öröksége hatékonyabban állítható a civilizációk közötti párbeszéd szolgálatába, egyúttal elősegíti a tartós békét. Említést érdemel még, hogy a Nemzetközi Etikai Kódex tekintetbe veszi, hogy az emberek különféle indokok alapján utaznak a világ minden tájára, és külön kitér a vallási célú utazásokra, pl. a zarándoklatokra vagy a kegyhelyek meglátogatására.

5. Az egymás megismerése, ami az egyének és a népek közötti találkozások és a kulturális csere által valósul meg, hozzájárul egy szolidárisabb és testvériesebb világ építéséhez. A turizmus segít abban, hogy az emberek egy bizonyos ideig egymással éljenek, megismerjék egymás életkörülményeit, problémáit és vallását. Lehetővé teszi továbbá, hogy az utazók megismerjenek más népeket, jogos igényeiket, és azokat békés úton ismerjék el.
A turizmus tisztes etikája befolyással van a turisták viselkedésére, fejleszti bennük a szolidaritás lelkületét, bátorítja őket arra, hogy ne csak saját magukkal szemben legyenek igényesek, hanem azokkal szemben is, akik az utazásukat szervezik, mert a turizmus etikája azt kívánja tőlük, hogy legyenek a kultúrák közötti párbeszéd munkálói, s így felépülhessen a szeretet és a béke civilizációja. Ezek a kapcsolatok hozzájárulnak a népek közötti békés viszony erősödéséhez, amihez a mindenki részvételével megvalósuló szolidáris turizmusra van szükség. Csak az egyenrangúak közötti megosztás teheti a kultúrák közötti kapcsolatokat a megértés, az egymás megismerése és a megbékélés alkalmává. Ezért a kultúrák közötti megosztás minden hatékony formáját elő kell mozdítani. A turisztikai célpontokon élő emberek számára lehetővé kell tenni, hogy megfelelő módon résztvehessenek a turizmus tervezésében, miközben világosan meg kell határozni a gazdasági, a környezeti és a kulturális korlátokat. Az is kívánatos lenne, ha a vendéglátó országok minden intézménye hozzájárulna ahhoz, hogy a turistaipar növekvő mértékben szolgálja az egyéneket és a közösséget.
Ilyenképpen a turizmus hozzásegít a népek közötti szolidaritás felépüléséhez, és lehetőséget nyújt a civilizációknak arra, hogy találkozzanak egymással. A turizmus hozzájárul az egyének és a nemzetek közötti megértéshez, és részt vesz egy békés jövő felépítésében.
A keresztények legyenek akár turisták, akár turistaipari dolgozók mindig tegyék rá a turizmusra az Evangélium pecsétjét, emlékezvén az Úr szavára: Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek (Lk 10,5-6). Bárcsak a hívők a békesség tanúi lennének, és örömet ajándékoznának mindazoknak, akikkel találkoznak.
Imádkozom az Úrhoz, hogy az emberi tevékenység ezen alapvető területét mindig járják át a keresztény értékek és legyen az evangelizáció eszköze. Egyben mindazokat, akik a turizmusban dolgoznak, Máriának, az egész emberiség Anyjának anyai oltalmára bízom, és különleges Apostoli Áldásomat adom rájuk.

A Vatikánból, 2001. június 9-én
II. JÁNOS PÁL


 

"A turizmus: gazdagság" - közzétették a Migránsok és Vándorlók Pápai Tanácsának a Turizmus Világnapjára írt üzenetét 2006. szeptember 27.

"A turizmus gazdagság" - ez a címe a Turizmus Világnapjára írt üzenetnek, amelyet szeptember 27-én tartunk. Üzenetével a Tanács vigaszt és ösztönzést kíván nyújtani a turizmusban dolgozó emberek számára, akik sajátos módon hozzájárulhatnak az emberi értékek előmozdításához és az Evangélium terjesztéséhez. Egyre nő a világon azoknak a száma, akik jelen vannak a turizmus világában. Az utazás és a látogatás sokakat vonz, akik az ismeretlen iránt érdeklődnek. Az emberiség nagy része vágyik arra, hogy megcsodáljon idegen tájakat, kultúrákat és választ kapjon kérdéseire. Az utazás élménye sokaknak a természetet, másoknak a gazdasági befektetést, megint másoknak - akiknek remélhetőleg folyamatosan növekszik az aránya - az emberi kapcsolatokat jelenti. Sok ember számára a remény, a várakozás, a hit és a jövő megtestesítője. Vannak, akik a történelem jeleit látják benne, annak művészeti örökségével, irodalmával, templomaival, mecseteivel és nem utolsósorban étkezési szokásaival is. Sokarcú gazdagságról van tehát szó, amely keresztezi egymást világunkban. A feltartóztathatatlanul előretörő idegenforgalmi utazások révén népek találkoznak egymással, és lehetőség nyílik arra is, hogy még az elmaradott népek kulturális gazdagságát is megcsodáljuk, ekként növekedhet bennünk a szolidaritás érzése, ugyanakkor azt is megtapasztalhatjuk, hogy a gazdagság nem pusztán pénzügyi-gazdasági tényező - amely egyébként nagy aránytalanságok forrása. II. János Pál pápa a 2005-ös világnapra írt üzenetében így írt a turizmusról: "A másik emberrel való kapcsolat révén fölfedhetjük annak titkát és megnyílhatunk előtte, hogy befogadjuk értékes oldalát és jobban megismerjük egymást. Ez egy hosszan tartó folyamat, amely a társadalmak és kultúrák formálására irányul és egyre inkább megjeleníti bennük az embernek adott isteni ajándékok sokszínűségét." A világ kulturális örökségében visszatükröződnek a különböző korok civilizációjának nyomai. A turizmus tehát egy egyetemes gazdagság, amely őrzi az ember nyomát, azt erősítve, hogy a bennünk élő csodálatos színes üvegablak a maga különbözőségében és egyenlőségében, méltóságában olyan gazdagságot képvisel, amelyet halhatatlannak ismerünk el: "Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem". (Jn 11,25) Mindenkiben benne él a misztérium nyoma és valamennyien az Abszolútra vágyunk, Isten ismertető jeleként, aki minket saját képére és hasonlatosságára teremtett. Ezért tehát az ember a legértékesebb örökség a hit fényében és közösségében is, mivel az Örök szeretetközösség gyümölcse. Az utazás pedig, az új helyekkel és kultúrákkal való találkozás úgy tűnik fel előttünk, min mint egy új reggel, mert testvéreink arcának gazdagságát mutatja meg, Isten állandó és örök ajándékát, aki értünk zarándokká lett és meglátogat bennünket áldott Fiának arcában. "Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké" (Jel 1,6).