Lelki táplálék

 

Idézet

" A menny nehezen meghódítható ország; önmagunkat kell legyőzni érte. "

F. Mollat

Képek a kegyhelyről

Főoldal Hírek Négy nap Isten országában

A Máriabesnyői Egyházközség jelmondata az Irgalmasság Szent Évében:

      "Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek!

Mt 5,7

Négy nap Isten országában PDF Nyomtat Email
Írta: Rétsághy Zsolt   
2017 augusztus 15., kedd 06:26
Négy nap Isten országában – „Mert az Isten országa köztetek van.” Lk 17,21
Egyházközségünkben 14 év alatt hagyománnyá vált a nyári családtábor. A kezdeményezés Gáspár István atya, az akkori plébánosunk, nevéhez fűződik, aki oly nagy impulzussal indította útjára ezt a „mozgalmat”, hogy azóta is mintegy megállíthatatlan lendülettel halad tovább az évek során. Persze ahhoz, hogy évről évre felbukkanjon közösségünk horizontján a családtábor, nem elég a kezdeti lendület, szükség van arra is, hogy valaki gondosan megszervezze, felelősen végigvigye – ezt a feladatot a plébánia hitoktatója, Pádár Éva (Éva néni) veszi vállára már hosszúévek óta. 
A családtábor óriási előnye, hogy úgy nyújt a résztvevőknek lelki feltöltődést, hitbeli elmélyülést, hogy nem egyes személyek vonulnak el a családból, mondjuk egy lelkigyakorlatra vagy hittantáborba, hanem a család együtt vesz részt egy többnapos lélekmegújító alkalmon. Ettől családtábor. Itt, amíg a
felnőttek egy lelkigyakorlat alkalmaira vonulnak félre, a gyerekek hittanos, kézműves illetve játékos foglalkozásokon vesznek részt korcsoportonként külön-külön.
Családtáborunk második éve Balatonlellén, Gödöllő üdülőjében kerül megrendezésre. A Balaton nagy csáberővel bír, pláne olyan kánikulában, mint ami idén is tombolt a tábor ideje alatt. A tó közelsége a tábor programjára is rányomja a bélyegét: a régebbi táborok teljes közösséget összefogó játékait, vetélkedőit kiszorítja a családi balatonozás, ahol az emberek spontán alkotnak csoportokat (főleg a gyerekek). A csak spontán csoportosulásoknak azonban megvan az a veszélye, hogy aki eddig nem kapcsolódott szorosan a többi családhoz, az továbbra is kívül marad, vagy legfeljebb egy-két új ismerősre tesz szert. Azonban a mai felgyorsult, „alig van idő” világban érthető az a gesztus, hogy a családtábor egyben a családi nyaralás funkcióját is betöltheti. Másrészt a lellei táborban a vendéglátás (különösen az étkeztetés) minősége olyan jó, hogy azzal más táborhelyeknek nehéz lenne versenyezni.
A tábor július 31-től augusztus 4-ig tartott. Az első nap délelőttje kiesett az utazás miatt, és az utolsón hasonló okból már nem volt közös program. A közbülső napok menetrendje ekképpen festett:
  • ¾ 8-kor gitáros-énekes ébresztő;
  • ¼ 9-től reggeli;
  • 10-től 12-ig foglalkozások;
  • ¼ 1-kor szentmise;
  • 1-től ebéd;
  • délután gyakorlat: miképpen élhetünk helyesen szabadságunkkal (általában pihenés és Balaton);
  • 7-től vacsora;
  • ½ 9-kor felnőtteknek lelki beszélgetés, kicsiknek mese / első és utolsó este közös tábori program.
A felnőttek délelőtti foglalkozása lelki táplálékot nyújtó előadás volt, amit a második és a harmadik napon Leopold, szombathelyi ferences atya, a negyedik napon Leontin atya tartott. Igazán megajándékozottnak éreztük magunkat Isten felszentelt küldötteinek lelki vezetése nyomán. Leopold
atya a nyolc boldogság első két kijelentésének mélységeibe vezetett be minket az üzenet alapos, meditatív körüljárásával. Leontin atya a rendelkezésére álló rövid időbe szorítva a keresztény élet egész spektrumát átfogta egy pörgős előadásban. Így alkalmunk nyílt két egészen eltérő megvilágításból rátekinteni elmúlt és elkövetkező életünkre.
A gyerekek három korosztályra bontva töltötték a foglalkozások idejét. Az ovisokkal Solti Sára, a kisiskolásokkal Éva néni foglalkozott. Az utóbbiak kimagasló női és férfi példával ismerkedhettek meg: az egyik Szűz Mária, a másik Szent László és a lovagi mentalitás volt. A lelki épülés után a kicsik Gaál Szilvi kézműves foglalkozásán vezethették le felhalmozódott energiájukat. A kiskamaszokkal külsősök, a Testteo’ csapat (lásd: http://www.testteo.hu/) három lelkes tagja foglalkozott. A szeretetnyelvek, a férfi-nő szerepek és a párválasztás témákat járták körül sok önálló feladattal, aktivitással. A
csoportokban négy régi hittanos srác is segédkezett.
A második és harmadik este Leopold atya kérdésekre válaszolt, melyek a délelőtti előadás kapcsán vagy más lelki területen vetődtek fel bennünk. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy a felnőttek többsége élt ezzel a lehetőséggel, és elébe helyezte ezt a fakultatív programot az esti fürdésnek,
sétának vagy focinak, és még a kötetlen, borozgatós beszélgetés is gond nélkül későbbre tolódhatott miatta. Többen voltak olyan bátrak, és megosztották mély hitbeli kérdéseiket, így az arra kapott válaszok is közkinccsé válhattak – tehát az esti órákban sem maradtunk téma nélkül.
Mindenki nagyon örült, hogy Leontin atya is meg tudott látogatni bennünket, így szélesebb kör ismerhette meg közvetlenebbül, szerezhetett személyesebb benyomást róla. Alkalom nyílt kérdések, problémák megbeszélésére vele, beszélgetett a családokkal, külön megnézte a kiskamasz csoport
foglalkozását is. Mindkét atya mutatott be szentmisét, bátorító elmélkedéssel, melyeken gitárosaink emelték a lelkiséget, amit a közösség lelkes énekléssel hálált meg. Külön gyónásra is biztosítottak lehetőséget– többen éltek is az alkalommal.
Nem elhanyagolható jelentőségű még a sok spontán beszélgetés, ahol a felnőttek megoszthatták egymással problémáikat, örömeiket, tapasztalataikat. Még az esti borozgatós beszélgetésen is olyan témák kerültek elő, mint a MÉCs-összejövetelek tapasztalatai, vagy az egyik csoport hogyan tette
rendbe egy rászoruló lakását, vagy hogyan lehetne a katekumen képzés minőségét javítani. Ide tartozik a gyerekeknél az új barátságok szövődése és a régiek felelevenítése a közös önfeledt játékok közepette. Na meg a sok mosoly, a kedves szavak, gondoskodás keresztbe-hosszába. Veszekedést,
hangos szót mindvégig nem is hallottam (na jó, egyszer Zoli fel kellett emelje a hangját, amikor közel 40 gyerek szállta meg a kapitánysága alatt hajózó vizibiciklit).
Köszönjük a lehetőséget, mindenekelőtt a Jóistennek, valamint Püspök atya támogatását és Leontin atya nagylelkű anyagi segítségét. Dicséret és hála! Kérjük, adja meg nekünk a Jóisten, hogy a táboron kívül is hasonló lelkülettel éljünk: keresve a lelki töltődés, a hitbeli elmélyülés, az egymásra fordított
idő és segítségnyújtás alkalmait, kimutatva egymás iránti szeretetünket.
Rétsághy Zsolt
Utolsó frissítés: 2017 augusztus 15., kedd 06:39