SZEREPOSZTÁS

gróf Grassalkovich Antal…………dr. Horváth József

gróf Klobusitczky Teréz   ………..Horváthné Nechay Katalin

Migazzi Kristóf váci püspök…….Koós Bertalan

Pista kocsis……………………..…Mészáros József

Fiedler János kőműves…………Varjú László

Tóth Márton kőműves…………...Hajdú Pál

Mayerhoffer János építőmester..Kiss Sándor r

Kapucinus páter…………….......Szántai Béla

Vica a vízhordólány…………….Pádár Éva

Narrátor:………………………....dr. Lencsés György

Írta és rendezte:

dr. Lencsés György c. egyetemi docens

I.szín: A kirándulás

Szereplők: Narrátor,Teréz grófnő, Antal gróf, Pista a kocsis

A szereplők, egy hintón ülnek, a lovak nem látszanak. Ruházatuk a 18. századnak megfelelő nappali-utazó ruha.

A narrátor szövege alatt halkan végig szól a BAROKK ORGONAZENE

Narrátor: (személytelenül): Az Úr kegyelméből itt, ahol már annyi csoda történt, képzeljünk el egy kisebbet. Visszapergetvén az Idő kerekét, most ott járunk az 1700-as évek idusán. Töröktől, labanctól sanyargatott, lakóitól elhagyott pusztává vált hazánkra most éppen a viszonylagos béke évei köszöntenek, bár emezeket is fel-fel borzolják a reformáció/ellenreformáció vitái. Zavarosak az esztendők, melyek sokszor a töröktől alig épen hagyott templomok további rombolásával, pótolhatatlan műkincsek elpusztításával, gazdák, alattvalók valláscseréjével járnak. Drága hazánk földjei kizsarolva, a jobbágyság alig tengeti életét. Főuraink java része a császári Bécsben lebzsel, előszobázik néhány koncért, újraosztott, alig megérdemelt zsírosabb földért hajlongva.

         Mégis – mint mindig – felcsillan a szerény remény. Egy sajátos réteg, az elszegényedett köznemesség fiai közül többen rájönnek, hogy tehetséggel, szorgalommal, tanulással azért lehet boldogulni. Ezek egyike az apai ágon inkább horvát, mint magyar származású Grassalkovich Antal. Néhány évi tanulás után már ott találjuk jogász berkekben. S bár kölcsönökből – melyet időre visszafizet majdan jól jövedelmező birtokaiból – elkezdi kiépíteni uradalmát, felépíti kastélyait, gondja van a magyar országgyűlés megszervezésével, fogadja otthonában a királynőt.

         De felismeri azt is, hogy a Lélek gazdagítása legalább ilyen fontos, mert ilyen ívű munkák isteni segítség nélkül aligha sikerülhetnek. Életművének maradandó emléke az a 33 templom, amelyeket élete során felépíttet, rendbe hozat, kibővíttet.

         És amilyen csodás az életmű, olyan csodás a máriabesnyői kegyszobor megtalálásának ¼ évezredes éves története is.

                                               BAROKK ORGONAZENE

Antal (hintón ülve, vidáman, a rendes gazdag örömteli reménységével): Nézze Teréz, már zöldell a határ. Alig látni hótakarót. Abból is már csermelyek csörgedeznek a dombokon lefelé.

Teréz (inkább búsan emlékezve): És még milyen szép lehetett a sok tatár-török, kuruc-labanc dúlás előtt A népek ilyenkor már hajladoztak a földeken, már imádkoztak, hogy sikerüljön a vetés, melyből majd Élet, azaz kenyér legyen. Nem véletlen, hogy tetszett a premontreieknek. Jó csendes hely volt elmélkedésre. Tanították a népet imára, földművelésre: No meg hiteles helyként a birtokjegyzékeket is rendbe tartották. Munkásságuk példa lehetne az Újraszerzeményezési Bizottságnak is, melynek Antal maga az elnöke. Sok pereskedéstől megmenekülnénk.

Pista (kissé gondterhelten): Gróf úr! Ráró is igen virgonc. Ő is érzi a sűrűsödő levegőt. Alig bírom a hámban megtartani. De ideje is lenne sürgetni a lovakat, mert elhagytuk már Babat-pusztát, s előttünk van még a romok között a mindig gondokat okozó nagykanyar.

(majd nyugtalanul, idegesen): Nyughassatok, de húzzatok rendesen. És messze még a kastély és sok a kanyar meg az emelkedő.

Teréz (csendesen elgondolkodva, inkább magának): Ima közben most arra gondoltam, hogy valami ilyen dimbes-dombos csendes tájban kéne megépíteni a gyógyulásomra ígért loretoi kápolnát is.

Antal (magában mintegy számvetéssel): Hát a pénz megvolna rá, meg a jó szándék is megvan. Igaz papok is kellenének, szerzetesek, no meg újra be kéne telepíteni, hogy ne maradjon parlagon a föld. Mert így egy kicsit távol van a nagyobb településektől.

Pista (józanabbul): Viszont itt megy el a kassai főút, éppen Hatvan felé, amerre a gróf úrnak a földjei is vannak. Igaz kicsit kanyargós, emelkedős, de oda lehet figyelni rá. Csak az állatokat kell jobban megvigyázni!

Teréz (megfontoltan): A csend viszont segítené az elmélkedést. Magának is jó lenne kedves Antal néha ilyen helyen elbújni a kastély csillogó kényeskedő zaja elől. Írhatná tovább „beteges elmélkedéseit”, amik azért elég tanulságosak.

Pista (ingerülten): Hőköm te! Már te is kezded a ficánkolást Mirzám? Alig tudtuk bevenni ezt a kanyart, pedig a java még hátra van! A kórság essen belétek, csak nem a kólika gyötör mindnyájatokat?

Antal (érdeklődve, kiváncsian): Aztán a grófnő milyen kápolnára is gondolt, mert látom a szemén, hogy ki-kikacsint az imádkozásból, mintha a lelkével már látná is a kis leendő kápolnánkat.

Teréz (asszonyi, majdnem mérnöki pontossággal): Hát semmi esetre ne legyen hivalkodó. De most annyit emlegetik a loretoi Istenanya védelmező jóságát, így a török idők után. Hiszen Szent Istvánunk is csak Őhozzá fordult halálos ágyán. Az ő anyai kegyelmét kérte szegény ország, szegény népe számára.

Pista (már-már majdnem sértő ingerültséggel): Inkább tervezgetés helyett kapaszkodjanak egy kicsit jobban gróf Uramék! Dűl a hintó! Alig bírom fegyelmezni őket, pedig már nem csikók ezek. Szokták már eleget a hámot!

Antal (nyugtatva): No, majd meglátjuk! De ne is féljünk! Jó kezekben vannak a lovak! Ellenére éppen nem vagyok, de meg kell vetni Mayerhoffer urammal is a terveket, hogy mit ajánl? Elég nehéznek, kövesnek néz ki a talaj! Nehéz lesz bele megfelelő alapot ásni!

Teréz (reménykedve): Ha a premontereiek mesterembereinek sikerült, miért ne sikerülne nekünk is? Házasságunk Istennek tetsző, jobbágyokat is lehetne idetelepíteni, aztán már csak a szerzetesekre lenne gond!

Pista (hirtelenül): Gróf úr! Üljön át gyorsan a másik oldalra, mert nagyon dől a hintó! Grófnő! Most imádkozzon csak erősen! Kérje a Madonnát hogy velünk legyen! No, még csak ezek a kövek hiányoztak! Egy-két küllőnk biztosan odavan!

Teréz (félve, de reménységgel):  Most segíts meg Mária, óh irgalmas Szűzanya! Keservét a búnak bajnak eloszlatni van hatalmad, hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg! Hű imáit gyermekidnek nem, Te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy Anya vagy. Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya! 

…karunk erős, lelkünk is kész…

Pista (aggódva): Jól vannak gróf úrék? Nos, akkor nagyon velünk volt az Irgalmas Szűz Mária!

Teréz és Antal (egymás kezét fogva, boldogan): Megsegítettek! Megmenekültünk! Áldott legyen ez a hely! Üdvözlégy Mária, Istennek Szent Anyja!

                                               BAROKK ORGONAZENE hosszabban

II.szín: a domboldal

Színváltozás. Jelzett félig kiásott alapok.Bozótos.

Mesteremberek ingben, csizmában, szerszámokkal

Szereplők: Antal gróf, Mayerhoffer János az építész, Fidler János és Tóth Márton kőművesek, Teréz grófnő, Migazzi Kristóf váci püspök, egy kapucinus testvér

Antal (figyelmesen, egyben utasítva): Nos, Mayerhoffer uram! Hát akkor neki kéne látni a kápolnaépítésnek. Csakugyan csodás helynek kell lennie, ahol a múltkor a lovak megbokrosodván, mi Szűz Mária segedelmével megmenekültünk.

Mayerhoffer (érdeklődve): És milyenre gondolt a méltóságos gróf úr? Van valami elképzelése?

Antal (számítgatva-latolgatva): Hát semmiképpen nem valami hivalkodóra, de azért mégis méltóra a többi 33-hoz, amit eddig építettünk. Ami méltó a megmentő Szűz Anyához. De hiszen tudja, hogy milyen szobrot akarnék hozatni Loretoból a hatvani kapucinus szerzetesekkel. Annak legyen méltó kerete, no meg hely a csendes imádkozásra. De hát végül is ez a maga tudománya.

Mayerhoffer (pattogó precizitással): Remélem apámuram után bennem sem fog csalódni a gróf úr! De ha a gróf úr a domboldalra gondolt, akkor ott először ki kéne tisztítani a loncos bozótot, elhordani a tömérdek sok követ, mert a tatár dúlása után az már erősen be van nőve.

Antal (fölényesen): Egyet se féljen építész uram! Maga csak csinálja a terveket. A kőművesek legyenek az én gondom. Akad itt már mester a betelepítettek között a környékről.

Fidler és Tóth (bejönnek, mesteremberi alázattal): Hivatott minket gróf úr! Mi lenne a munka? Társaim meg majd csak akadnak.

Antal (beszámoló hangon): Bizonyára már terjed a híre, hogy kápolnát építtetek Besnyő-pusztán az óvó-védő Szűz Anya hódolatára. De a telek, hát az elég borókás, tüskés, köves. Előbb meg kéne tisztítani, hogy amire meghozzák a szobrot Loretoból mi se legyünk lemaradva!

Fidler (a jó mester magabiztosságával): Cseppet se tartson felőle gróf úr! Akár már holnap is megkezdetjük a munkát. Szerszámaink élesek, karjaink inasak, lelkünk is kész a munkára!

A gróf elmegy, otthagyja dolgozni a mestereket!

Tóth (aggódva):  Nem nézel ki valami jól János bátyám! Pedig van itt kő elég, amit el kéne tisztítani az útból.

Fidler (rosszkedvűen, kissé zavarosan): Hát igaz, ami igaz, elég rosszul aludtam az éjjel. Valami nagy fényességet láttam, akár a Napbaöltözött Asszony jelent volna meg a Jelenések Könyvéből, s azt sugalmazta, hogy ma valami csoda fogja kísérni munkánkat.

Úgyhogy rajta! Sok a kő, rövid a nap! Hej! Jöjjetek csak ide! Minő érdekes csont, itt a kő alatt! De hiszen ez meg is van faragva!

Tóth (izgatottan): Tisztítsuk csak meg izibe! Hát a lelkem mindenit! Alig egy jó arasznyi, de mintha a Szűz Anya és a gyermek Jézus vonásaira hajaznának! Meg kéne mutatni a méltóságos gróf úrnak!

A grófi házaspár visszasétál

Antal (elég vidáman): Nos, hogy vannak jó emberek? János, tisztul már az a domboldal?

Fidler (aggódva): Hát egy kicsinyt megakadtunk, mert ni, csak mit találtunk az egyik kő alatt.

Teréz (asszonyi érdeklődéssel): Mit nézegetnek oly’ elmerülten drága uram? Óh, hát ez a Szent Madonna! Adják csak ide, mindjárt megtisztítom az évszázados földtől. De hiszen ez szebb, mint gondoltam! Olyan, mint férjem uram nyitra-vidéki szülőföldjének ismeretlen mesterek templomi kőfaragásai. Hát ez kész csoda! Üzenni kéne Migazzi püspök Excellenciás Úrnak Vácra, hogy igazolhatná ezt a csodát! Majd hozzák be a kastélyba, csinálok neki egy kedves, kis oltárt!

A házaspár kisétál a színről                    

Vica (korsóval a kezében megjelenik, kínálja az embereket, azok isznak. Észreveszi a szobrot, meghatottan): De szép szobrocska! És milyen kicsiny, mégis mily’ sugárzó. Ó Istenem, segíts, hogy a Szűz Máriának e csodás helyen hamarosan kápolna álljon. Olyan hely, ahol a betérők meghallgattatnak, a szomorúak megvigasztaltatnak, a betegek meggyógyíttatnak. Legyen áldott a hely, ahol Szűz Mária óvó anyai szárnyainak oltalmában imádkozhatunk.

(gondoskodva folytatja) Maguk meg jobban tennék, ha megtisztálkodnának, mert menni kéne a Kastélykápolnába a szoborral együtt.

Kapucinus testvér (arrafelé sétálva): Hát igen, el kellene egy ilyen hely az országút mentén az erre vándorlóknak, mely lelki és testi nyugalmat is adna nekik. Nos, menjünk emberek várnak a gróf úrék, meg a püspök Úr is!

Kisétálnak a színről

…jobban tennék, ha megmosakodnának…

III.szín: A kastélykápolna

A kastélykápolnában a padon beszélgetnek a gróf, Migazzi püspök, Teréz. Később jönnek  a kapucinus testvér, a mesterek

                                      BAROKK ORGONAZENE

A kapucinus testvér engedélyt kér a belépésre a mesteremberekkel.

Kapucinus (kisebb alázattal meghajolva): Excellenciás Püspök Úr, gróf Uramék! Megérkeztünk a megtaláló mesteremberekkel. Bejönnénk kérésükre.

Gróf (egyszerűen): Jöjjenek csak! Imhol a Püspök Úr Excellenciája előtt is számoljanak csak be a csodás tüneményről!

Mesterek bejönnek

Migazzi (számonkérően): Aztán megesküsznek-e kelmedék itt az oltárnál, hogy így találták meg? Hogy minden igaz szó szerint, mert akkor én is igazolom püspöki tisztemnél fogva.

Mesterek (alázatosan, de magabiztosan): A Szűz Anya mindent megváltó fájdalmára, a Jézus Krisztus megtöretett testét tartó Szent Keresztre esküszünk, hogy így volt. Megvalljuk és igazat szólunk!

Migazzi (utasítva, majd olvasva): Nos, akkor gróf úr, ha elkészült az ezüst ereklyetartó, a hátoldalára az alábbi vésett szöveg kerüljön deák-latin nyelven. Írja csak kapucinus atyám!

A kapucinustestvér írótollal a kezében ír papírtekercsre

         „Midőn gróf Grassalkovich Antal, a magyar királyi kincstár elnöke és az ország bárója, a Gödöllő melletti besnyői pusztán az idők viszontagsága által elpusztult templomot ismét felépítette, a Boldogságos Szűznek ez a szobra, mely e templom romjai alatt mintegy 300 évig eltemetve feküdt, isteni sugallattal sértetlenül megtaláltatott 1759. április 19.-én.

         E feliratot gróf Migazzi Kristóf bécsi érsek vésette a csodálatos esemény emlékére, Antal grófnak Isten és a Boldogságos Szűz iránti lángoló tiszteletének megörökítésére s e hasonlíthatatlan férfiú iránti barátságának tanujeléül.”

(inkább kérve folytatja) Maga meg drága kapucinus testvér! Gondolkodjék el azon, hogy miként lehetne egy a hatvanihoz hasonló kolostor megteremtésén fáradozni. Kegyes gróf urunk bizonyára nem sajnálná rá jó szándékú segítségét továbbra sem. Sőt tán még jobbágy-családokat is tudna letelepíteni, akik ellátnák magukat a koldulás helyett, amíg maguk a hívekért imádkoznak serényen.

Kapucinus: Hát nem vagyunk ott Hatvanban túl sokan, de majd Leonidasz gvárdián úr gondoskodik arról, hogy ide is jusson belőlünk.

Gróf (bíztatóan, kedveskedve): Maga meg kedves Teréz, addig is ölelje keblére a csodás szobrot, és őrizze, amíg készen nem leszen a kápolna, ahol majd méltón elhelyezzük.

Teréz (boldogan): Úgy lesz, ahogy kéri az én hites Uram!

Vica, Pista, Mayerhoffer is oldalról belopódznak

Migazzi (áldásra emeli kezét, majd együtt):

 ÜDVÖZLÉGY MÁRIA! AVE BESNYŐI MÁRIA!

(mindannyian keresztet vetnek, térdet hajtanak)

Narrátor (tárgyszerűen, közben halkan, futamszerűen szól a Boldogasszony Anyánk): És íme a kegytemplom felépült. A kegyszobor átvészelt évszázados gazdasági és politikai viharokat. A Szűz Máriához szóló zarándoklatok, búcsúk ma is sok ezres látogatót vonzanak. Az anyai oltalmat ma is érezzük, immár a Basilica Minor falai között. De ne csak kérjünk, adjunk is a Szent Szűznek: fájdalmában együtt-érző hódolatot, egymásnak megértő szeretetet. Mert nekünk is van mához szóló apostoli feladatunk, az alapító gróf akaratának megfelelően, hogy ne nemzetosztóan, de együtt menjünk az úton CUM MARIA AD JESUS, így Krisztusé lesz a szívünk és a hazáé az életünk!

A Kántor és a közönség együtt énekli:  BOLDOGASSZONY  ANYÁNK…

Ó, Atya Istennek kedves, szép leánya,

Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,

Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.

Magyarországról,édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel tekints meg népedet,

Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Sírnak és zokognak árváknak szívei,

Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Vedd el országodról, ezt a sok ínséget,

Melyben torkig úszunk. ó nyerj békességet.

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,

Magyar nemzetedből a hitetlenséget.

Magyarországról édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!